Kőrösi Csoma Sándor (1784-1842)

Dukafalvi és kucsini Duka Tivadar 1825. június 22-én született Dukafalván evangélikus nemesi családban. Hétéves korában, 1833-ban az eperjesi Evangélikus Kollégiumban kezdte meg tanulmányait, majd 1836-től 1838-ig a sárospataki Református Kollégium diákja volt. 1838-ban ismét Eperjesen folytatta tanulmányait, s 1844-ben itt kezdte meg két évig tartó jogászi gyakorlatát. 1846-ben Pestre ment, ahol királyi táblai jurátusként dolgozott, és egyetemi előadásokat hallgatott. Itt fejezte be a joggyakorlatot, és az egyetemen kitűnő eredménnyel ügyvédi oklevelet szerzett.

Az 1848-as szabadságharc kitörését követően rövid ideig a Pénzügyminisztérium Bányászati Osztályánál titkárként dolgozott, majd a nemzetőrség megszervezésekor közvitéznek jelentkezett. A schwechati csatát (1848 okt. 30) követően az új fővezér, Görgey Artúr főhadiszállására rendelték Pozsonyba, ahol hadnaggyá léptették elő. A szabadságharc során végig Görgey mellett maradt, és vitézségéért több kitüntetést is kapott.

A világosi fegyverletétel után Gräfenbergbe utazott, ahol kitanulta a könyvkötést, és angol nyelvi tanulmányokba kezdett. 1850-ben tovább utazott Breslauba, majd innen Drezdába, és márciusban érkezett Párizsba. Itt orvosi tanulmányokba kívánt fogni, ám az osztrákok közbenjárására elutasították, ezért áprilisban tovább utazott Londonba. Még ugyanebben az évben Klapka György kérésének eleget téve, megírta visszaemlékezéseit a szabadságharc téli hadjáratáról.

1851-ben beiratkozott orvostanhallgatónak a londoni Szent György Klinikára. Francia és német nyelvórákból, valamint gyógytornászsegédként kapott összegekből tartotta fenn magát. 1853-ban végül első magyarként angol orvosi diplomát szerzett, s még ebben az évben az Angol Királyi Orvosszövetség tagja lett. Londoni tanulmányai során ismerkedett meg Anne Jane Taylorral, Charles Taylor tiszteletes és teológus doktor lányával, akit később feleségül vett.

Sir George Pollocknak, a Brit Indiai Hadsereg tábornagyának javaslatára indiai szolgálatra jelentkezett. A Kelet-indiai Társaság elfogadta jelölését Bengáliába, a Brit Bengáliai Hadsereg egyik alorvosi állására. Kinevezése előtt megkapta a brit állampolgárságot.

1854 januárjában érkezett meg Kalkuttába, s ekkor kezdte meg a Kőrösi Csoma Sándor életére és munkásságára vonatkozó adatok összegyűjtését. 1854 márciusától 1855 novemberéig Komillában teljesített orvosi szolgálatot, ahol javaslatot tett egy közkórház létesítésére; ennek alapkövét még a szolgálati ideje lejárta előtt lerakták. 1856 januárjában foglalta el új állomáshelyét Mungirban, ahol két év megszakítással 11 évig teljesített szolgálatot. Még 1856-ban ellátogatott Dardzsilingbe, hogy felkeresse Kőrösi Csoma sírhelyét, ahol rábeszélésére egy ottani kollégája elvállalta a síremlék gondozására. Mungirban írta meg első ismertetőit Kőrösi Csoma Sándor életéről és munkásságáról, de beszámolókat készített az indiai életről és számos orvosi témájú tanulmánya is napvilágot látott. Itt kezdett perzsául tanulni; később a magyar és a perzsa nyelv kapcsolatáról is közölt tanulmányokat, valamint perzsa szépirodalmi művekből készített rövidebb magyar nyelvű fordításokat.

Duka mindeközben a magyar tudományos intézményeket is gazdagította. Javaslatára a Bengáli Ázsiai Társaság a duplumokat Magyarországra küldte, és Duka maga is vásárolt múzeumaink számára természettudományos gyűjteményeket. 1863-ban az MTA levelező tagjai közé választotta. Még ugyanebben az évben súlyosan megbetegedett, és ezért egy évvel később kénytelen volt visszatérni Európába. Ennek során Magyarországra is ellátogatott. Duka széleskörű ismereteit mutatja, hogy akadémiai székfoglalóját a Gangesz delta földrajzi és éghajlati leírásából tartotta meg. Később több előadása és tanulmánya is foglalkozott földrajzi és etnológiai kérdésekkel.

1865 elején ismét Indiába utazott, de egy újabb betegség rövidesen arra késztette, hogy visszatérjen Európába. 1866-ban újra Magyarországra látogatott, és előadást tartott a Királyi Orvosegyesületben. Még ebben az évben visszautazott Indiába, ahol 1867-ben Szimla főorvosának nevezték ki. A következő években több városba is áthelyezték: 1868-70-ben Kaszauliban, 1870-71-ben Patnában, 1871-1874-ben Dardzsilingben teljesített szolgálatot.

1874 elején elhagyta Indiát és nyugalomba vonulása előtti két éves szabadságára Európába utazott. 1876 októberében visszatért Indiába, majd 1877-ben nyugdíjba vonult. Nyugdíjas évei aktívan teltek. Tanulmányok egész sorát publikálta orvosi és nyelvészeti témában, de jelentős munkát végzett tudományos és társadalmi szervezetekben is. 1882-ben hivatalos felkérést kapott az MTA-tól Kőrösi Csoma életrajzának megírására. Ennek kapcsán 1883-ban ismét felkereste Indiát, hogy ott Kőrösire vonatkozó dokumentumokat gyűjtsön. A Bengáli Ázsiai Társaság levéltárában 16, a Külügyminisztérium levéltárában pedig 30 Csomára vonatkozó levelet talált. Itt értesült arról is, hogy Csoma egyetlen tanítványa, S. C. Malan Angliában él. Duka felkereste Malant, és rábeszélte, hogy a Csomától kapott 36 tibeti könyvet, közöttük öt ún. Alexander-könyvet, adományozza az MTA-nak.

Fő műve, Kőrösi Csoma életrajza, 1885-ben jelent meg. Elfogadott vélemény, hogy Duka erőfeszítései nélkül ma lényegesen kevesebbet tudnánk Kőrösiről. Duka azonban nemcsak Csoma életének megismertetéséért, hanem emlékezetének ápolásáért is igen sokat tett. Még a Csoma-életrajz megjelenésének évében alapítványt hozott létre az Erdélyrészi Magyar Közművelődési Egyesület keretén belül Kőrösi Csoma emlékére. 1889-ben az MTA-n is létesített egy 2000 Ft-os alapítványt, hogy annak kamatából háromévente tartsanak megemlékezést Kőrösi Csomáról, s hogy az ott elhangzottakat kiadják. Még ugyanebben az évben alapítványt hozott létre az eperjesi Evangélikus Kollégium diákjai számára, és jelentősebb pénzadományban részesítette a sárospataki Református Kollégium könyvárát. Nevéhez fűződik a Károli-féle bibliafordítás revíziójának előmozdítása is.

Munkájáért számos elismerésben részesült: megkapta a Semmelweis emlékérmet és a Vaskoronarendet, tiszteletbeli doktorrá választotta a Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem, levelező tagjává a Magyar Tudományos Akadémia, és vezető tisztségviselőjévé a Royal Asiatic Society of Great Britain and Ireland és a Brit és Külföldi Bibliatársulat.

Halála előtt néhány évvel a dél-angliai Bournemouthban telepedett le. Kőrösi Csomára vonatkozó gyűjtésének anyagát, valamint saját levelezését, publikációinak különlenyomatait, és egyéb önmagára vonatkozó gyűjteményét az MTA-nak ajándékozta. Hagyatéka az MTAK Keleti Gyűjteményében található. Az anyag katalógusa 2006 októberétől az érdeklődők számára on-line is hozzáférhető.